A Ming- és Csing-dinasztia idején a „yunjian” (felhő{0}}alakú vállköpeny) népszerűvé vált olyan társasági alkalmakkor, mint például esküvők és ünnepi bankettek, és kulcsfontosságú kellékként szolgált a nők-különösen a fiatal nők számára az esküvőjük napján.
A vállköpenyek jelentős szerepet játszanak a kínai etnikai kisebbségek öltözékében is; például a naxi nők által viselt báránybőr köpeny (a naxi nyelvben *you'e* néven ismert) hagyományos öltözködésük jellegzetes vonása. A felül négyzet alakú, alul kerekített kialakítás jellemzi, kör alakú szövetkorongok díszítik, amelyek a napot és a holdat szimbolizálják, valamint hét színesen hímzett, a Nagy Göncölöt ábrázoló korongot{1}}, amelyek a „napot és holdat a vállán hordják, a Göncölöt a hátán hordozzák” költői képét testesítik meg.
Az előadóművészet területén a vállköpeny létfontosságú kellékként szolgál. A spanyol flamencóban például a táncosok gyakran használják a „manilai kendőt”-, amely Kínából származik,-ahol hosszú rojtjai a táncmozdulatokkal együtt lengenek, fokozva az előadás drámai hangulatát és vizuális vonzerejét.
A modern divat szerint a vállköpeny trendi elemként tért vissza. Az AW25 sanghaji divathéten a tervezők újragondolták a köpenyt, ötvözve a hagyományos kínai elemeket a kortárs szerkezeti kialakításokkal, amelyek kiemelik a vállak sziluettjét és a test rugalmasságát.
A szellemi kulturális örökség elemeként a *yunjian* kreatívan továbbadódik a fiataloknak szóló oktatási tevékenységeken keresztül; például egy ifjúsági-szellemi kulturális örökséget bemutató bemutatón Sanghajban a fiatal résztvevők saját maguk által tervezett és elkészített *yunjian* köpenyben lépkedtek a kifutón.
